„Köszönöm, Tanító néni, ezt a négy évet!” Ismerős az az év végi érzés, amikor a negyedikes gyerek már búcsúzik az alsó tagozattól,...
Az élet persze nem áll meg. Minden vég egyben valaminek a kezdete is. Ősztől új kalandok várnak mindenkire. Az évek során kapott tudásmagocskákat a jövő tanévtől kezdve már mások fogják tovább gondozni, hogy újabb négy év múlva, egy újabb nagy búcsúzást követően az immár nyolcadikossá lett nagy diákok végleg elballagjanak az általános iskolából.
Négy év közös munka után elköszönnek Trmčić Kornélia tanító nénitől. Attól a személytől, aki az iskolai körülmények között szülőként gondoskodott róluk. Aki együtt sírt, nevetett velük, aki megvigasztalta őket, ha bánatosak voltak, aki reményt öntött beléjük, nap mint nap. Az a személy, aki a tudás apró magját hintette el bennük és gondozta, ápolta azt négy éven át, most megválik ettől a szerepétől. Nem könnyű ezt feldolgozni sem gyermek-, de még felnőttfejjel sem.
